Az etológus professzor nemrég a fészbuk oldalán osztotta meg kérését:
"Tavaly eltávozott Jeromos kutyám, pumi - husky hibrid volt, egyesítve magában mindkét fajta előnyös tulajdonságait. Már nagyon hiányzik. Szeretnék egy hozzá hasonló kutyát. Keresek ezért egy fogamzásra alkalmas korú és állapotú pumi szukát, a nyár elejéig, akinek gazdája elfogadható térítés fejében vállalja, hogy a szukát fedeztessük és a kölyköket 7 hetes korukig neveli. A többi kölyköt is szerető gazdák várják! Aki segíteni tud, kérem írjon munkatársamnak!"
Ennyi volt a levél, sokan megosztottuk, de sokan fel is kapták erre a fejüket, majd egy váratlanul gyorsan terjedő vita sok mindent felszínre hozott a kérés kapcsán. Az alábbiakban megpróbálom összefoglalni nevek nélkül a fészbukon ennek kapcsán megjelenő tanulságos véleményeket.
Menhelyesek, állatvédők, az ivartalanitas.hu aktivistái
Úgy gondolják, sok keverék kölyök vár szerető gazdára a menhelyeken. Állítják, ha Cs.V. igazi állatbarát lenne, nem akarna csináltatni kénye-kedvére keverék kölyköket, hogy hátha hasonló lesz, mint Jeromos. Aki felelős állattartó, eleve ivartalanítja a kutyáját, vagy legalábbis biztosítja, hogy ne szülessen alom. Csak a tenyésztőknek lenne szabad kutyautánpótlást biztosítani, akik rendelkeznek megfelelő szaktudással, genetikai ismeretekkel. Aki pedig csak pénzért, vagy saját önzőségéből akar kölyökkutyát csinálni, például azért, mert hasonlót akar, mint elpusztult kedvence, (ami már önmagában nézve is nevetséges, hiszen ebtenyésztő legyen a talpán aki meg tudja jósolni, hogy egy keverék kutyából mi lesz) az csak szaporító, semmi több és helytelen, amit tesz.
A Zöld Zebra egyik alapítója szerint a szaporítás szó ma már a legtöbb állatbarátból ezt a vehemenciát váltja ki. Úgy véli, ez talán érthető azoknál, akiknek évek óta másból sem áll éjjelük-nappaluk, mint menteni a sok halálra ítélt, feleslegesen megszületett kutyát-macskát, amelyek mind azért születtek meg, mert valaki nem látott ebben semmi kivetnivalót. Nehéz mindig higgadtnak maradni, ha már ezredjére kell ugyanazt elmondani és ugyanúgy nem értik meg. És közben tudod, hogy ugyanúgy sok ezer állat hal meg emiatt.
Témában elkötelezett újságíró, akinek családjában 3 sintértelepi és 2 utcáról befogadott kutya van
"Hozzám is eljutott Csányi Vilmos kérése, és én is továbbítottam.
Ugyanakkor meglepett, mert még az ugyanolyan fajtájú kutyák jelleme sem egyforma. Sok hasonlóság van, de óriási eltérések is, minden kutya más, jóllehet vannak fajtajellemzők. Ugyanakkor ha két, különböző fajtájú kutyát pároztatnak, akkor már beláthatatlanul sok variáció lehet, vagyis kb. 0 százalék az esélye annak, hogy egy második Jeromost kapjon, aki a barátja volt.
Szerintem alapvetően nem jó, ha az ember "ugyanazt a kutyát" keresi, és emiatt választja ugyanazt a fajtát/hasonló keveréket. Ez olyan, mintha az elvesztett gyereke után azt akarná, hogy az új is ugyanolyan legyen. Bár a kutyák – legalábbis a mi szemünkben – kevésbé bonyolultak, mint az ember, de attól még ott is ez a helyzet.
Abban ugyan nem vagyok biztos, hogy idős emberként kölyökkutyát kellene vállalnia, de ha a leírtak korrektek, és a többi kiskutyának is lenne gazdája, akkor nem látok óriási problémát.
A menhelyi örökbefogadás és a szaporítás kérdése. Jelenleg annyi kutya születik Mo.-n, hogy ezt nem tudják "felszívni" a kutyások. Ebből a szempontból +4 vagy +8 kiskutya nem sokat változtatna. Egy ilyen híres, megbecsült tudósember szerintem ezzel nem mutat jó példát, de ezért nem ítélném el. De tényleg annyi a gazdátlan kutya, csak a menhelyeken több tízezer, hogy én feltétlenül közülük választanék. Ahogy mondani szokták: egy kutya örökbefogadásával kettőt mentesz meg, mert egy nálad lesz jó helyen, egy pedig lehetőséget kap az életre a menhelyen megürülő hellyel. Én is az ivartalanítás mellett vagyok. Ugyan az “önző gén” elmélet ennek ellentmond, de azt hiszem, mivel a kutyák már társállatok, és érzelmi szintjük egy 2-3 éves gyerekének felel meg, erősebb érvek szólnak a “humánum” mellett. Mert nem tartom jónak, hogy felelőtlen szaporítással (ebbe beletartozik a gazda tudta nélküli légyott is) óriási mennyiségú kiskutyát szabadítanak a világra, így óriási mennyiségű fájdalmat is, mivel sokuk nagyon rossz helyre kerül, vagy sehova, és autók alatt, sintértelepeken végzik. És azért az emberfüggő kutyáknak a menhelyi élet sem boldog."
Etológus
"Ma már profi szervezetek dolgoznak hibridekkel. Labrador-golden, labrador-uszkár keverékek kedvelt segítő- és vakvezetőkutyák az USA-ban, Ny.-Európában. Magyarországon jelenleg a Kutyával az Emberért Alapítvány hat labrador-vizsla keveréket képez segítőkutyának, a NEO Segítőkutya Egyesület pedig labradoodle-t, labrador-uszkár keverékeket. Íme egyikük, Joya: http://segitokutya.net/2012/02/joya-adatlap/
Amúgy az ivartalanításnak én is híve vagyok, egyértelműen több az előnye, mint a hátránya. Ausztráliában például olyan komoly ivartalanítási programot vezettek be, hogy a magukat felelősnek valló tenyésztők már a kiskutyák néhány hetes korában kiválasztják, melyik lesz tenyészállat, a többit ivartalanítják, és úgy adják el. Sikerült is 10 év alatt 40%-kal csökkenteni a kóbor kutyák számát, és 60% felett tartani az ivartalanított kutyák arányát a teljes (!) populációban. A cél az, hogy csak annyi kiskutya szülessen, amennyi gazdára is talál. Ha valaki figyelmesen olvasta Csányi professzor felhívását, láthatta, hogy erre garanciát vállalt."
Dr. Csányi Vilmos válasza az első álláspont képviselőinek
"Azt gondolom kicsit másképpen látjuk a világot. Konrád Lorenz felesége kutyatenyésztő volt és német juhász - csau-csau hibirideket csinált, Lorenznek is mindig ilyen kutyája volt, és azt írja egyik könyvében, hogy ezek annyira hasonlítottak egymásra, hogy mindig azt gondolta, hogy ugyanaz a kutya jön mögötte, akárhanyadik is volt. Engem nemcsak érzelmi szempontból érdekel ez, hanem abból is, hogy a megfelelő genetikai módszert alkalmazva mennyi lesz a viselkedésbeli hasonlóság. A gének és a felnevelés hatásáról sokat beszélünk, de keveset tudunk, engedtessék meg nekem egy ilyen senkinek sem ártó kísérlet.
Jó lenne megkülönböztetni a személyes és a tudományos viszonyodási pontokat. Nem gondolom, hogy mindenki erkölcstelen, aki új információt akar szerezni, és természetesen ahhoz is ragaszkodom, hogy az információszerzésnek korlátai legyenek.
Én úgy gondolom, mindenki szabadon dönthet arról, hogy milyen kutyát akar, ha aztán rendesen bánik vele. Ha csak kutya kell neki, természetesen vegyen egy menhelyből, ezzel még jót is tesz, de azt sem tudom elítélni aki mondjuk egy magyar vizslát szeretne és azt egy tenyésztőtől veszi. Én egy pumiXhusky hibridet szeretnék, ilyen volt Jeromos és miután tenyésztők ilyet nem árulnak, valahogyan nekem kell összehoznom. Feltehetőleg több kiskutya születik majd és ezeket barátaim már régen elosztották maguk között. Kár senkit sem ér. Nem értek egyet a választás jogának korlátozásával."
Genetikus
"Ha a két kutya szülő különböző, de fajtiszta törzsből származik, az első generációs utódok genetikailag teljesen egyformák lesznek. Azaz az F1 generációt bármikor és bárhol ugyanúgy létre lehet hozni. Ha Jeromos valóban tiszta pumi és husky keverék volt, akkor bármennyi kis Jeromost lehet tenyészteni, pont úgy, mint a fajtiszta kutyákat. Genetikai rekombináció okozta variabilitás csak az F2 generációban fog megjelenni. A viselkedési tulajdonságokat illetően: valóban, nem valószínű, hogy Jeromos minden egyedi tulajdonsága genetikai faktorokra vezethető vissza. A környezetnek nagy szerepe van a viselkedés kialakulásában (is). Ugyanakkor azt is tudjuk, hogy még igen bonyolult viselkedési fenotípusok is a gének hatása alatt állnak. Például, az IQ heritabilitás értéke 60-70%. Tehát a genetikailag azonos kutyus nagy valószínűséggel hasonló jellemvonásokkal fog rendelkezni, mint Jeromos. Persze nem lesz Jeromos, csak hasonló! Az etikai oldal. Kicsit meglepetten olvastam pár hozzászóló véleményét. Az állatvédelem fontos, de nem hiszem, hogy Dr. Csányi Vilmos személyes kérése bármiben is ártana az állatvédőknek, s a kutyaszerető embereknek. Függetlenül attól, hogy Dr. Csányi Vilmos egy elismert kutató és író, miért ne vágyhatna egy ember arra, hogy egy régi barátjához hasonló személyiségű másik barátra tegyen szert? S mi miért gondoljuk, hogy még ebbe is beleszólhatunk?"
Utolsó kommentek